Hőtágulás, avagy egyfajta bizonyíték, hogy az anyagok részecskékből állnak

Kezdeném ott, hogy amikor én először hallottam arról, hogy az anyagok apró, ráadásul állandóan mozgó részecskékből állnak, akkor annyira meglepődtem, hogy vettem a bátorságot és csendes, rendes 12 éves kislányra nem jellemző módon azt mondtam a fizika tanárnőmnek, hogy én ezt NEM HISZEM EL és azt hiszem, valami bizonyítékot is kértem a tankönyv nem eléggé meggyőző ábráján kívül. A tanárnő ezen legalább annyira meglepődött, mint én a kijelentésén. (A nyolcvanas években jártunk, nem volt jellemző a tanulói ellentmondás, haj de szép idők voltak...) Valami olyasmit habogott, hogy higgyem ezt el egyelőre és a későbbi tanulmányaim során majd kapok bizonyítékokat.
Na, azt hiszem itt indult kémiatanári karrierem pályafutásom. A lényeg, hogy jó sok bizonyítékom van már erre, és annyira lenyűgöznek ezek az apró kis részecskék, hogy a minap majdnem beszereztem egy periódusos rendszeres zuhanyfüggönyt, de aztán a család többi tagjára gondolva, megkíméltem őket ezen őrületemtől.

És íme egy egyszerű kísérlet, amivel megmutathatjátok a hitetlen diákoknak, hogy az apró kis részecskék mozognak. Ha melegítjük őket, még inkább mozognak, tehát nagyobb mozgástérre van szükségük.

Gázok:

Egy levegővel teli kémcső száját zárjuk le egy dugóval, amibe rakjunk egy kapilláriscsövet. A tanulók markolják meg a kémcsövet mindkét tenyerükkel és vezessék a csövet egy nagyobb főzőpohárnyi vízbe. Pár másodperc múlva levegőbuborékok jelennek meg a vízben, bizonyítva, h a kémcsőben lévő levegő felmelegedett és a gyorsabban mozgó részecskéknek több helyre van szükségük, ezért a kapilláris csövön keresztül szöknek! (Nagyon lelkesen szorongatják a kémcsövet, figyelmeztessük őket, h nem kell összeroppantani! És persze versenyeznek, h ki tud több buborékot varázsolni :-)

Folyadékok:

Tegyünk egy nagyobb lombikba ételfestékkel megszínezett vizet. A lombik száját zárjuk le egy dugóval, amibe rakjunk egy kapilláriscsövet. A kapilláriscsőben felszökik a színes folyadék egy bizonyos magasságig, azt jelöljük meg alkoholos filctollal. Állítsuk a lombikot egy forró vízzel megtöltött edénybe. Ahogy a színes folyadék elkezd melegedni, a folyadékszint látványosan és gyorsan emelkedik a kapilláriscsőben.

Szilárd testek hőtágulása:

Én általában egy fémgolyót melegítek fel, ami melegítés előtt még átfér egy karikán, melegítés után pedig már nem. Ehhez persze szükség van erre a fémgolyós kísérleti eszközre, ami vagy van a suliban, vagy nincs.

Nagyon örülnék, ha van olyan olvasóm aki már csinált ilyen kísérletet másképpen, elmondaná azt egy kommentben. Remek kísérletek vannak fenn a YouTube-on is, de én most nagyon örülnék neki, ha valaki hozzá is szólna ehhez a bloghoz :-)

Csírázásra ható tényezők

Csíráztatni már azt hiszem első osztályban is szoktak a gyerekek, leginkább babot.

Ezzel a kísérlettel megmutathatjuk, hogy mely tényezők elengedhetetlenek egy mag csírázásához.

Szükséges eszközök: zsázsa magok, 4 db kémcső/főzőpohár/tejfölös doboz, vatta, víz, étolaj

Jelöljük a kémcsöveket A, B, C, D jellel.
Minden kémcsőbe tegyünk egy kis vattát.

A kémcső: nedves vatta, 50 db zsázsa mag, szobahőmérsékleten

B kémcső: forralt vízzel átitatott vatta ( a lényeg az oxigén kizárása, ezért kell felforralni a vizet), 50 db zsázsa mag, a tetejére egy ujjnyi étolaj (szintén, kizárjuk az oxigént), szobahőmérséklet

C kémcső: száraz vatta, 50 db zsázsa mag, szobahőmérséklet

D kémcső: vízzel átitatott vatta, 50 db zsázsa mag, hűtőszekrényben tárolva

Négy nap elteltével ha minden jól megy, csak az A kémcsőben versenyző magok csíráznak ki. Illetve már hamarabb kicsíráznak, kb 4 nap alatt látványosan meg is nőnek, szárral, levéllel.

Tehát levonhatjuk a következtetést: a csírázáshoz víz, oxigén és megfelelő hőmérséklet szükséges!